Probléma az is, hogy nem igazán merülhetünk bele egyik programocskába sem, mert a telefon hipp-hopp lemerül. A technikai paraméterek 3-6 óra játékidőt írnak, ám mivel ez nemcsak egy játékgép, hanem egy olyan szerkezet, mely egész nap bekapcsolt állapotban, használatban van, ez az idő valójában jóval kevesebb. És természetesen mindig a legrosszabbkor merül le. Volt, hogy a teszt során egy nap többször is fel kellett töltenem a telefont.

Amiben viszont újat tud mutatni a mobil konzolos játékpiacon, az az online használat. Elért eredményeinket GPRS-en is fel tudjuk tölteni a hivatalos oldalra, ahol rangsorolják a játékosokat. Állítólag (én még nem találkoztam vele), ha elakadunk egy játékban, akkor a gép automatikusan felajánlja, hogy keressen-e a játékhoz cheatet, és akár ott helyben le is tölti. Arra is van lehetőség, hogy egy játékot többen is játszhassunk a multiplayer opcióval. Ilyenkor a két N-Gage telefon Bluetooth technológia segítségével kommunikál egymással. Amúgy ha egy játékkártya van a „gépben” akkor az úgy jelenik meg a telefon menüjében, mint egy külön menüpont. Rákattintva elindul a játék, és saját opcióin belül állítgathatunk. A játékokban még egy érdekesség található, az ún. Ghost játék. Letölthetünk Ghost file-okat a Nokia oldaláról, és egy „szellem” ellen játszhatjuk végig a különböző játékokat. Így például egy autóversenyben láthatjuk, hogy az adott pillanatban egy másik játékos – akinek a Ghost file-ját letöltöttük – hol járt. Így egyedül is játszhatunk úgy, mintha mások ellen versenyeznénk.

A telefon maga inkább egy mobil játékkonzolhoz hasonlító külsőt kapott. Ennek csupán az lett a hátránya, hogy telefonálásnál nem a megszokott módon kell tartanunk a telefont, hanem élével a fülünkhöz. Ha például az utcán jön ránk a telefonálhatnék, a legtöbb járókelő azt hiheti, hogy egy szelet kenyeret próbálunk a fejünkbe tömködni. Ez a tartás nemcsak hogy hülyén néz ki, de ha kezünk épp nem szabad, nem tudjuk a vállunkkal megtámasztani a készüléket mert kicsúszik.

Mi az amit még a telefon kínál? Rádióhallgatás. Ezzel a funkcióval azt hiszem nincs semmi gond. Amint bedugtuk a headsetet, használatba vehetjük, és utána akár kirakhatjuk a beépített kis hangszórókra is. 20 csatornát tudunk elraktározni, s akár rögzíthetünk is, ha van a telefonban egy memóriakártya (ugyanabba a slotba, ahova a játékkártyákat kell rakni, MMC memóriakártya is helyezhető). Apropó, memóriakártya! A telefonhoz alapfelszereltségben kapunk egy USB kábelt és egy CD-t programokkal, melyek segítségével a telefonra tudunk feltölteni mindenfélét. MP3-akat, képeket, ilyesmit. Igen ám, de ha nincs memóriakártya, akkor nem tudunk! Márpedig alapfelszereltségben nem kapunk hozzá memóriakártyát... Furcsa volt még az is, hogy bár a készüléket ráköthetjük USB-n a számítógépre, az adatok szinkronizálására nincs ilyen módon lehetőség. Erre a célra csak és kizárólag Bluetooth-on van lehetőség, amihez egy újabb kiegészítő beszerzése szükséges számítógépünkhöz.

Felemás érzésekkel fejeztük be a tesztet. Az N-Gage egy olyan telefon, ami pont telefonálásra nem a legkényelmesebb, és egy olyan hordozható játékgép, mely az igazat megvallva nem konkurenciája a mai GameBoy-oknak. A próbálkozás mindenképpen dicséretes, és kíváncsian várjuk, mi lesz a Nokia reakciója a készülék vegyes fogadtatására: elfelejtik az egészet, vagy megpróbálják továbbfejleszteni a készüléket, és létrehozni a tökéletes játéktelefont.