Wörösmarty Mihály (1800-1855)
2004.12.31. 22:48
1800 december elsején született Pusztanyéken (Fejér m.) elszegényedett kisnemesi család sarjaként. Iskoláit Nyéken majd Székesfehérváron a cisztercitáknál és Pesten a piaristáknál végezte. Apja halálakor 1817-ben, állás után kellett néznie (8-an voltak testvérek) és így került a gazdag Perczel családhoz nevelőként. Közben elvégzett az egyetemen egy kétéves filizófiai tanfolyamot. 1820-ban, amikor a család Börzsönybe költözött, ö is velük ment, és ebben az időszakban magánúton végezte el egyetemi jogi tanulmányait. Erre az időszakra esik első reménytelen szerelme Perczel Adél iránt. A családtól 1826-ban vált meg. Az ő neveltje volt, a későbbi magyar szabadságharc ismert tábornoka Perczel Mór.
1827-ben - a Tudományos gyűjtemény szépirodalmi mellékletének, a Koszorú majd az Athenaeum folyóiratoknak a szerkesztője lett. 1831-től tagja az Akadémiának. Toldi Ferenccel közösen dolgozta ki az első magyar akadémiai helyesírási szabályzatot, tájszótárt szerkesztett, valamint egy német-magyar zsebszótárt állított össze. 1843-ban megházasodott, Csajághy Laurát vette feleségül. 1848-ban képviselői mandátumot kapott a forradalmi kormányban és 1849-ben kinevezték a kegyelmi szék közbírájává. 1850-ben birtokot vásárolt Baracskán, itt gazdálkodással foglakozott, majd 1853-ban visszatért szülőfalujába. 1855-ben családjával visszaköltözött Pestre, ahol 1855-ben váratlanul elhúnyt.
Irodalmi munkássága
Művészi pályályát az alábbi korszakokra különíthetjük el:
- Az 1820-as évek útkeresésének időszaka. Ekkor jelennek meg kiváló elbeszélő költeményei közül a Cserhalom 1825, Délsziget 1826, Tündérvölgy 1826, Eger 1827. Ezekben a lírai alkotásokban a nemzeti múlt ragyog fel, a nemzettudat ébresztésének és szolgálatának jegyében.
1825-ben jelent meg a Zalán futása című eposza, amelyben a honfoglaló magyarok dicső tetteit dolgozta fel. Árpád fejedelem a Tisza vidékéért folytatott csatákban legyőzi a szintén hősiesen küzdő bolgár fejedelmet Zalánt és seregét. A harcokba beleavatkoznak földöntúli hatalmak is. A hősköltemény gazdag nyelvezete, képalkotása, merész és egyben újszerű képzeletvilága magával ragadja az olvasót. Ezzel a művével egy csapásra országszerte híressé vált.
- Az 1830-as évek a kiteljesedés időszaka. 1831-ben írta meg Gyergyai Albert: Árgirus széphistóriájának felhasználása nyomán a Csongor és Tünde című színpadi mesejátékát, amely a magyar romantikus drámairodalom fő remekművévé vált.
Drámáinak legnagyobb része történeti tragédia, mint a Vérnász vagy Marót bán. A színház mindvégig szívügye maradt, színházkritikái Bajza kritikai munkássága mellett igen jelentősek a reformkorban. 1837-ben a Nemzeti Színházat az ő egyfelvonásosával, az Árpád ébredésével nyitották meg. Színházi tevékenységét fémjelzik továbbá remek Shakespeare fordításai, a Lear király és a Julius Caesar.
A 30-as évek lírai alkotásáiban a romantika alapkérdéseit a nemzeti és az egyéni sors szintézisében vizsgálja. 1836-ban születik meg tollából második nemzeti imánk, a Szózat.
"Hazádnak rendületlenül Légy híve, óh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned halnod kell...." |
A tiszta hazaszeretetre, a múlt vállalására, az együvétartozásra, valamint a jelen és jövendő felelős alakítására buzdít benne felszólító formában. A vers műfajilag óda, verselése Chevy Chase strófa ami a skót népballadák jellemzője. 1843-ban zenésítette meg Egressy Béni, aki a Nemzeti Színház pályázatát nyerte el vele.
A Guttenberg albumba (1839) című alkalmi verset a könyvnyomtatásának 400 éves évfordulója alkalamából írta meg, amelyet egy német évkönyvbe szánt Vörösmarty. Benne állított emléket Gutenbergnek, aki nyomán az irodalom és a tudomány immáron közkinccsé válhatott.
- Az 1840-es évek az aktív reformkor és romantika időszaka. Liszt Ferenchez 1840, Gondolatok a könyvtárban 1844, Az emberek 1846, Országháza 1846, stb.
Vörösmarty lírájában Babits szerint az egyetemesre nyílik rálátás. Ez tükröződik a Gondolatok a könyvtárban című rapszódiájában. A vers központi kérdése: "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" A költő a valóság, az emberi küzdés és a megvalósulás ellentétét vizsgálja drámai erővel.
A költemény végső kicsengésében az ember erkölcsi feladatát hangsúlyozza mind egyéni, mind közösségi téren, az utóbbi szolgálatában. Nem forradalom által, hanem "a szellemharcok tiszta súgaránál..."
A vers befejező sorai ma is kijelölik teendőnket:
"...Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből, S a szellemharcok tiszta súgaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfimunka volt!" |
Az emberek című költeményében a refrénszerűen visszatérő: "Nincsen remény" az emberi faj létezésének tragikumát már nem a remény, a küzdés, hanem a reménytvesztés hangulatával érzékelteti.
- Az 1850-es évek, a szabadságharc bukásának időszaka. Vörösmarty Mihály lelkesen üdvözölte a 1848-as magyar szabadságharcot és a szabad sajtót. Politikailag inkább Széchenyihez állt közel, Kossuth forradalmiságát nem tudta követni. Ő, aki segítette Petöfi Sándor érvényesülését, felismervén benne a nagy költőt, s aki viszont lelkesedett érte, később megtagadja őt, mert Vörösmarty nem tudja vállalni a forradalmat egészen. Így teljesen magára maradt. A szabadságharc bukása után együtt kellett bújdosnia sógorával Bajzával, aki nem tudta feldolgozni a veszteséget önmagában és elméje elborult. Vörösmarty sem tudott mentes maradni egészen az átélt tragédia hatásaitól és bár 1851-ben Haynau bukása után visszatérhetett, az 1851-ben írott "Előszó" című versében egy búskomorrá vált lélek reménytelensége csendül ki. A szabadságharc leverését ő az ember egyetemes bukásaként élte meg, és nem látott kiutat, az emberiség és a világ kibékíthetetlen ellentétéből. Ilyen lelkiállapotban írta meg 1854-ben utolsó remekművét, a Vén cigányt. A "vén cigány" maga a költő. Egyéni világképének megszemélyesítője és egyben összegezője. Gondolatvilágának merész képzeti társításai a költemény majdnem felét kitevő hosszú refrén sorok mégsem a reménytelenséget tükrözik. A vers befejezése kifejezetten a remény, a bizakodás végső kicsengését emeli ki.
"Húzd, de mégse, -- hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon; Majd, ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon, Akkor húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel újra a vonót. És derüljön zordon homlokod. Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondollj a világ gondjával." |
Vörösmarty Mihály nemzeti költőnk alakja a magyar irodalomban kimagasló helyet foglal el. Őt tekintjük a magyar romantika atyjának és legkiválóbb képviselőjének. Lírája, nyelvezete, a magyar költői nyelv megújításának csúcsát érte el, egyben hossszú időre meghatározva a magyar líra útját is. Lírai versei és egyes balladái is mindmáig az élő és szakadatlanul ható költészet közkedvelt remekei.
A magyar nép még kétszáz év után is mély és hálás tisztelettel adózik emlékének és munkásságának. A millennium évének fényében országosan is figyelemreméltó, felemelő és megható ünnepségekre, konkrét megemlékezésekre került sor. Néhányat kiemelve: Fót-on, ahol a költő maga is megfordult és a híres Fóti dal-t írta nagyszabású koncertet adtak magyar szerzők új műveiből a Károlyi kastélyban. Az Érd-i Vörösmarty Mihály gimnázium magyarszakos tanárai "Vörösmarty-breviárium"-ot jelentettek meg. A millenniumra fakszimile kiadásban újból kiadták a Csongor és Tünde című színjátékot.
|