Széchenyi István, 1791. szeptember 21-én született Bécsben, Édesapja: Széchenyi Ferenc, Édesanyja: gróf Festetich Julianna. Széchenyi István személyiségét naplójegyzeteiből és a kortársak véleményéből ismerhetjük meg. Már gyermekkorában így írt apjának: "..hogy én példáját kövessem és édes Hazámnak boldogságot amennyire tőlem kitelhet, előremozdítsam. Fogok is iparkodni, jól tanulni is, ahogy csak lehet és magamat jóságban gyakorolni,  hogy Édes Atyámnak örömet csinálhassak.” Ezt az ígéretét be is tartotta  és gimnáziumi vizsgáit kitűnő eredménnyel tette le, bár gyermekkorában nehezen tanult .

     Korán katonai pályára lépett. Katonai szolgálata idején több nyugat-európai országot megismert. Katonai szolgálatot Csehországban teljesített, részt vett a lipcsei csatában. A visszavonuló francia sereget üldözve ezredével Franciaországban is járt egészen Párizsig. Részt vett a Nápoly ellen vívott harcokban, a tolentoi ütközetben megsebesült.

      Személyisége kifejlődéséhez nagyban hozzájárultak további utazásai Párizsba és Londonba, bejárja Angliát lóvásárlás céljából. Kétévi olaszországi, görögországi és keleti utazást tett. Erdélyi utazása során barátságot köt Wesselényi Miklóssal, akivel együtt bejárta Nyugat-Európát. Később öt hónapot töltött Franciaországban. Nyitott szemmel járta a világot, sokat tanult a látottakból, ami hozzájárult személyisége és gondolkodásmódja fejlesztéséhez.

     Édesanyja, gróf Festetich Julianna ügyvédjével így beszélt: "Igen ő most katona, de ez nem az ő pályája, én neveltem őtet, ő a legkedvesebb növendékem, én ismerem az ő szellemét, lelkületét, ő szívvel, lélekkel magyar s meglátja ügyvéd úr, Magyarországon olyan nagy hazafi ember nem volt mint ő."

     Katonai minősítésében 1825-ből ezt olvashatjuk: "Különösen tehetséges, beszéli jól a német, magyar, latin, francia, angol és olasz nyelveket. Jó ló szakember. Ellenséggel szemben kitűnően,  bátran és  határozottan viselkedik."

     Felnőttkorában elismeréssel beszél szüleiről: "Én mostani fogalmaim szerint semminemű nevelést nem kaptam, drága szüleim példáján kívül." De ez nagyban hozzájárult hazafias érzéseinek kialakulásához. Amikor otthagyta a katonaságot és hivatást választott, Pestre ment lakni.

     Már ifjúkorában ezt írta naplójába:"Bizonyos, hogy én a legigazibb hun fajtából származom. Ezt eléggé bizonyítja az a tény, hogy Svájc legszebb alpesi tájain és Itália legbujább völgyeiben sohasem érzek oly melegen, nem tudok olyan önfeledten lelkesedni, mint hazám pusztáin és rónáin."

     Mint többen megírták életében fordulópontot jelentett, amikor megismerte későbbi feleségét, Zichy Károlynét, aki hazafias cselekedeteinek rugója volt. 

     A magyar nyelv kiművelésének nagy fontosságot tulajdonított és hogy az minél többen használják tudományos és irodalmi szinten. Ezt segítette elő első közéleti ténykedése, az Akadémia megalapítása. Ez nagy jelentőséggel bírt akkor, amikor az ország vezető rétegének nagy része alig használta a nemzet nyelvét. A hivatalos és tudományos nyelv a latin volt, az uralkodók a nemzet elnémetesítésére törekedtek. A magyar nyelv használata politikai céljai elérésének alapfeltétele volt.

     Hogy mennyire szíven viselte a magyar nyelv sorsát, bizonyítják többek között ebben a tárgykörben mondott országgyűlési beszédei és az Akadémia ügyében tett közbenjárásai. A magyar nyelv terjesztésének ügyét akarta szolgálni, mikor javasolta egy pesti magyar  színház létesítését. Foglalkoztatta a magyar nyelv művelése és gazdagítása. A Hunnia című könyvéből megtudjuk, hogy ő is alkotott új szavakat, olyan fogalmakra, amelyekre addig nem volt magyar szó, ilyenek például: alkotmány, Budapest, erőmű, kezdemény, kísérlet, működés, műtét, osztalék, részvény, sugárút, stb…

     Nagyon fontosnak tartotta egy olvasóközönség kialakítását, mert aki hisz az írás hatalmában annak nem lehet közömbös, hogy mi módon jön létre a kapcsolat az író és olvasó között, miképpen jut el a mű a közönséghez,  hogy betölthesse rendelt  hivatását. Az Akadémiával, a kaszinókkal, az olvasóegyletekkel intézményes keretet szervezett a könyv megalkotása és elolvasása biztosítására. Felismerte, hogy a mű létrejöttét és az olvasó nevelését társadalmilag kell támogatni és megszervezni. Érzéke volt ahhoz, hogy könyveivel,  hírlapi cikkeivel szellemi pezsgést támasszon és a közügyek vitatásának olyan formát adjon, mely sokakban keltsen érdeklődést és állásfoglalásra késztessen.

     Nem lenne teljes Széchenyi István gondolatainak, eszmerendszerének ismerete, ha nem emlékezünk meg vallásosságáról. Széchenyi Ferenc öregkori vallásos buzgalmának ismeretében, sokan vélték úgy, hogy a fiatal István gróf hívő karakterének kialakításában elsősorban a családi környezet játszotta a meghatározó szerepet. Bár visszaemlékezik az  anyai intelemre: "Anyám könnyezve kérlelt, gondoljak mégis néha napján az örök életre." Ettől a gyermekkori örökségtől, az ifjú- és felnőttkori megrázkódtatások, a sorsformáló, lelki és intellektuális élmények állomásain át vezetett a "legnagyobb magyar" belső zarándok útja, míg végül a transzcendenciával megteremtette a maga sajátos harmóniáját.

      A felvilágosodás valláselméleti irodalmának széleskörű ismeretét türközi, mint az a tolerancia, amellyel az övétől eltérő vallásos meggyőződéseket fogadta: "Szíve és lelke vallásában minden becsületes ember megegyezik, csak a formák különböznek, ahogyan Istent imádják, magukat kegyelmére bízzák és  lelküket igyekeznek a másvilágra menteni." Továbbá így vélekedett: "Mindenképp azt akarom, hogy ki-kii betartsa vallása szabályait, legfontosabb azonban, hogy embertársán segítsen. Az emberiséget nem az alamizsnák teszik boldoggá, hanem a tanítás és a jó példa."

      Széchenyinek nagyon fejlett gazdasági és műszaki érzéke volt. Minden gazdasági vagy műszaki újszerű megoldás érdekelte. Utazásai során, amit látott, alaposan megvizsgálta és tanulmányozta abból a szempontból, hogy itthon hogyan lehetne alkalmazni, hasznát venni. Határozott érzékkel választotta azt ki, hogy mivel érdemes foglalkozni. Nápolyi tartózkodása során felfigyelt a selyemhernyótenyésztésre. Itthon, hogy ezt felpártolja Szederegyletet alapít. Angliaii tapasztalatai alapján a magyar ló minőségét akarta javítani. Szorgalmazta az erősebb, kitartóbb, gyorsabb lovak tenyésztését. Tenyészállatokat hozott Angliából Meghonosította a lóversenyeket, hogy a tenyésztőket versengésre serkentse.

     Angliában a gőzgépeket és a gázvilágítást tanulmányozta. Hazatértekor egy gőzgép mintáját és egy gázfejlesztőgépet hozott haza. Foglalkoztatja egy Budát Pesttel összekötő híd építése. Az Angliában látott hidak közül, ő a Lánchidat tartotta alkalmasnak, ami  megvalósítható az akkori technikával. Ennek érdekében mindent megtett, engedélyek, anyagi alap megszerzése és egy részvénytársaság alapítása, egészen a gyakorlati megoldáshoz.

      Foglalkoztatta a dunai hajózás kifejlesztése is, hogy ezzel hozzájáruljon a külkereskedelem fellendítéséhez. Ezzel kapcsolatban több javaslatot tett az Al-Duna szabályozására, majd mint királyi biztos tevékenyen részt vett a munkálatokban. A medertisztításhoz Angliából kotrógépet rendelt. Szorgalmazta Óbudán egy téli kikötő építését. A dunai hajózás fejlesztésére egy Magyar Gőzhajózási Társaság megalapítását tervezte és valósította meg. Foglalkoztatta egy Duna-Tisza csatorna építése,  hogy a két víziutat összekösse. A gyakori árvíz veszély elhárítására a fővárosban javasolja a Duna-gátak építését a pesti oldalra. Különösen fontosnak tartotta a Tisza szabályozását, gátak építését és egyes terültek lecsapolását. Megalapította a Tiszavölgyi Társulatot, majd közbejárt az anyagi alapok megszerzésében, állami támogatásból és a munkálatok megkezdése után állandóan támogatta a társulatot.      

     A vasútépítés már 1832 óta foglalkoztatta és több vasútépítő  társaságban közreműködött, Pozsony-Nagyszombat, Pest-Pozsony, Pest-Szolnok, Pest-Fiume,  Szatmár és Arad felé építendő vasutak.

     Kezdeményezte és hozzájárult a balatoni gőzhajózás megvalósításához. Ezzel kapcsolatban javasolta egy Duna-Balaton csatorna építését, ami nem valósult meg. Elvállalta a Kis-Duna-Rába-Rábca-Marcal szabályozásának felügyeletét. Foglalkoztatta a Kőrösök szabályozása és a drávai hajózás.

      Az iparosítás terén is komoly érdemei vannak. Az ő kezdeményezésére és közvetlen támogatásával jött létre a Pesti Hengermalom, Öntöde és Gépgyár. Ez utóbbit a további fejlesztés érdekében egy pár év múlva kiválasztotta és megalapította a Pesti Vasöntöde és Gépgyár Rt-t. Javasolta és megszervezte a pénzalapokat egy Pesti Cukorfinomító Gyár építésére.

      Állandóan foglalkoztatta Buda és Pest rendezése, szebbé és higiénikusabbá tétele. Ez irányba javasolta egy alagút építését a Várhegy alatt, sugárutak, sétaterek létesítését, a gázvilágítás bevezetését, a jobbmódúak házainak egészségesebbé és célszerűbbé tételét, egy  országház  építését és a szennyvízcsatornák korszerűsítését.

      Miután bekerült az 1848-as Batthyányi kormányba kidolgozta a tervet a közlekedésről. Ebben javasolta,  hogy a fővárost sugaras vasútak kössék össze az országgal éspedig: Budapest-Pozsony, Budapest-Székesfehérvár-Károlyváros-Fiume, Budapest-Szolnok-Arad, Budapest-Miskolc-Kassa.  Ugyanakkor javasolta 6000 km kőút építését, ezeket fontosnak tartotta  a kereskedelem fejlesztése szempontjából.

      A mezőgazdaság fellendítése érdekében támogatta és tevékenyen részt vett a Magyar Gazdasági Egyesület munkáiban.  Ennek keretében nagyban hozzájárult a selyemhernyó tenyésztés meghonosításához, a lótenyésztés megjavításához és a növénytermesztés korszerűsítéséhez (váltógazdálkodás és gépesítés). Javasolta egy 600 holdas mintagazdaság létesítését.

      Szabadidős tervei közül meg kell említenünk a fertőbozi fürdő létesítését, különböző testgyakorló intézetek mint lovardák, üszőiskolák, vívóiskolák, labdaház, csónakda, lövőház és pesti Hajós Egylet alapítását. Ugyanakkor kihangsúlyozta,  hogy foglalkozni kell a gyermekek testi nevelésével.

      Irodalmi munkái politikai és gazdasági vonatkozásúak, amelyekben a hazai hiányosságokat mutatja ki és javaslatokat tesz orvoslásukra. Az első ilyen vonatkozású munkája   a Hitel 1830-ban jelent meg. Ebben bírálta egyesek gazdasági rövidlátását, a munkaerő jobb kihasználását javasolta megfelelő bérezés ellenében. A kereskedelmet ki kell fejleszteni, tanulva külföld példáján. Hiányolta az erkölcsi hitelt, mely maga után vonta a pénzbeli hitelek nagyon körülményes megadását azoknak, akiknek szükségük van erre gazdaságuk, műhelyük vagy kereskedésük fejlesztésére, mert nem voltak megfelelő pénzintézetek erre. A "Világ" című munkája 1831-ben jelent meg, ebben a "Hitel"-ben kifejtett eszméket tisztázta és támasztotta alá.

    1833-ban megjelent a "Stadium" című munkája, amelyben kifejtette a konkrét reform teendőket s azokat 12 törvény tervezetben sorolja fel. Ezek közül fontosabbak: a hiteltörvény, az ősiség eltörlése, mindenkire egységesen érvényes tulajdonjog, a nem nemesek érdekvédelme a megyei ítélőszéken, az országgyűlés költségeihez való közös hozzájárulás, a törvénykezés legyen magyar nyelven.

     A "Kelet népe" című munkája 1841. nyarán jelent meg, amelyben Kossuth Lajos politikai modorát a hatalommal szemben kihívónak,  irányát rossznak, nemzetiségi politikáját végig nem gondoltnak tartotta.

    A "Magyar Akadémia Körül" című röpiratában 1842-ben kifejtette a nyelvművelés szükségességét, mint a nemzet fennmaradásának feltételét. Azonban a nemzetiségek erőszakos magyarosításának, elutasítva  az agresszív nacionalizmust, helyette türelmet és megértést tanácsol.

     Az "Adó és Garas" cikkgyűjteményt 1843-ban adta ki. Ebben a közteherviselés gyakorlatba való átvitelét szorgalmazta. Javasolta egy telekdíj bevezetését, hogy minden földtulajdonos évenként és holdanként fizessen két pengő garast. Az így begyűlt összeget használják fel közutak, vasút építésére, a közoktatás támogatására, a hitelintézetek felállítására, az ipar fejlesztésére és sok másra.

     Ezen problémát ismét felveti a "Magyarország kiváltságos lakosaihoz" című röpiratában 1844-ben. Ezen kívül sok publicisztikai munkája jelent meg, amelyekben különböző elgondolásainak és terveinek próbált híveket szerezni és visszaverni a radikálisabb reformisták támadásait.

     A fentiekből megismertük a "legnagyobb magyart", ahogy Kossuth Lajos nevezte, személyiségét, gondolatait, tetteit és eszmerendszerét. Ezek most a XXI. században is aktuálisak és tanulságosak lehetnek számunkra, a kisebbségben élő magyarokra. Nemzeti létünk, identitásunk megőrzése legfontosabb feladatunk. Ezt elsősorban anyanyelvünk művelése és használata biztosítja. Szükséges, hogy megvalósítsunk egy magyar nyelvű iskolarendszert, az elemi iskoláktól az egyetemig, amely átfogjon minden szakmát. Kisebbségi helyzetüknél fogva még inkább kell, hogy minél több jól felkészült szakembereink legyenek minden vonalon. Ezekben legyen egy józan hazafiság és egyetértésben arra törekedjenek, hogy felemeljék gyengébb honfitársaikat.

     Most pedig zárjunk Széchenyi szavaival, ami ma is nagyon időszerű, "nincs  annyi gondom tudni valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk s mik leendünk."